20 voltam, mikor pályakezdőként kikerültem a munkaerőpiacra. Állás híján hamar egy képzésen találtam magam. Német alapfokot, plusz ECDL-t tanítottak az egybegyűlteknek.

Webprogramozóként kerültem oda.

Mivel a társadalom számára hasznos embereket akartak kinevelni, csoportunk egy mentort is kapott. Egyik alkalommal az állásinterjúk fortélyait beszéltük át. Ilyen jellegű tapasztalatok nélkül csak elkerekedett szemekkel hallgattam, ahogy a következő mondat elhangzik.

"Állásinterjún illetlen rákérdezni, mekkora fizetést fogtok kapni."

"Ezt a hülyeséget." - gondoltam. Mi másra kérdeznék rá, ha erre nem? Utólag azonban hálás voltam, hiszen emiatt gondolkoztam el azon, bennem vajon milyen szabályok élhetnek a témáról.

 Íme azok, amiket ezek után felülvizsgáltam magamban. 

1. A pénz magánügy, arról beszélni udvariatlan.
Talán a legáltalánosabb, generációkról generációkra szálló meggyőződés. Ugyanúgy szükség van a pénzügyi kérdések megvitatására, mint bármilyen más témájú eszmecserére. A technológiai megoldások miatt manapság sokkal egyszerűbben, érzelemmentesebben költekezünk, mint valaha. Ha tabuvá tesszük a témát, az rosszabb pénzügyi döntésekhez vezet, hiszen nincs kivel megbeszélni az élet egy ilyen kritikus pontját. Ettől függetlenül persze az még mindig áll, hogy udvariatlan az első munkanapodon körbejárva végigfaggatni a kollégáidat a fizetésükről.

2. A gazdagok kapzsik, csalók, tisztességtelenek, stb. 
Mögöttes üzenet: Ha sok pénzed van, rossz ember vagy. Ez a meggyőződés eredhet onnan, hogy "őszinte, becsületesen dolgozó családból származom, mégsem vagyunk gazdagok. Tehát aki gazdag, az biztosan tisztességtelen és csak a pénzzel törődik." Nem titok, a történelem során számtalan kapzsi ember gazdagodott már meg. Ahogy persze sok-sok egyenes és tisztességes személy is vagyonos lett, akik mind azon vannak, hogy másokat segítsenek. Akármiről is van szó, mindig lehet találni példát és ellenpéldát is.
Bármiről is hiszed el, hogy helytelen, vagy rossz, azt saját magadtól is megtagadod. Ezzel a meggyőződéssel szó szerint eltaszítod az életedből a bőség lehetőségét.

3. A pénz minden gonoszság gyökere.
Mögöttes üzenet: a pénz rossz, mocskos, romboló hatású. Ez a világnézet egy rosszul idézett mondatból származik. Az eredeti verziója így hangzik: "A pénz szeretete minden gonoszság gyökere." A pénz csak egy kereskedelmet leegyszerűsítő eszköz. A valódi probléma a fejekben van. Ha elvennénk a pénzt a világtól, ismét kereskedhetnénk kerámiatálakkal, meg kecskékkel. A gonosz emberek meg halmozhatnák fel azokat pénz helyett.

4. Nem lehetsz egyszerre gazdag és spirituális.
Mögöttes üzenet: "Aki spirituális személy, az nem törekedhet egy olyan rossz dologra, mint a vagyon". A pénz lehetőséget ad arra, hogy felnagyítsd a belső értékeidet, legyél vallásos, spirituális, vagy egyik sem. Ha jók a szándékaid és az értékeid is a helyén vannak, jobb pénzügyi helyzetből még több lehetőséged nyílik valamit letenni az asztalra.

Rád melyik szabálynak van a legnagyobb hatása?

Ülök az irodában, előttem a számítógép régies monitora világít. Van pár üres percem, így megnyitok egy híroldalt. Tízesével jönnek szembe a nagyobbnál nagyobbat mondó címek. Hirtelen eszembe jut, ma még nem néztem rá az e-mailjeimre. Új fülön megnyitom a Gmailt, de eközben mellettem az asztalon zölden villan fel a telefonom visszajelző LED-je. Facebook üzenet. Feloldom a képernyőt, gyors pötyögéssel válaszolok, majd visszatérek az e-mailekhez. Semmi új. Rutinos sebességgel kijelentkezek és vissza is tértem a híroldal böngészéséhez.

Mindezt alig egyetlen perc alatt.

Minden egyes nap emberek tízmilliói programozzák ilyen módon saját agyukat egyre rövidebb és rövidebb koncentrációs időszakra. Tudom, mert én is ezt érzem saját magamon. Ugrálunk appról appra, facebookozunk társaságban, e-mailt olvasunk beszélgetés közben, telefonálunk vezetés alatt. Több dolgot akarunk egyszerre csinálni, pedig erre valójában nem vagyunk képesek.

Még a wc-re is beviszünk valami eszközt magunkkal, annyira nem bírjuk már stimulálás nélkül.

24 vagyok és néha már azt érzem, nagyapámnak jobb a memóriája, mint nekem. Most leírhatnám, a közelmúltban milyen poénos helyzetet szült a feledékenységem, de egy ilyen sem jut az eszembe. Időnként arra sem emlékszem, fél órája mit ígértem a kolléganőmnek. Egyébként ő maga is hasonló helyzetben van, így kénytelenek vagyunk rendszeresen együtt múltidézni.

Szóval tönkre vágja a rövidtávú memóriát. Egyszer olvastam, hogy az Y generációnak (most kb. 18-36 évesek) annyira lerövidült a koncentrációs képessége, hogy mostanra az aranyhaléval vetekszik. Ami átlag 9 másodperc.

Mit lehet ez ellen tenni?

Amikor csak rajtakapom magam, egyszerűen abbahagyom. Mikor észreveszem, hogy a délelőtt során már ötödszörre akarom végiggörgetni a facebook idővonalát, egyszerűen rácsapok a kezemre és bezárom a böngészőt. Hátradőlök és veszek pár mély levegőt, miközben visszanyerem az irányítást az őrülten kapkodó elmém felett.

Most már folytathatom valami értelmessel. Pacsi nekem, így talán nem leszek menthetetlenül szenilis 30 éves koromra.

1. Szokás az adott idő legmodernebb technikáihoz hasonlítani. Viszonyították már órához, kapcsolótáblához, számítógéphez, újabban pedig az internethez. 1 2

2. Az emlékeink elképesztően megbízhatatlanok. Az érzelmek, motivációk, és a kontextus mellett az is nagyban befolyásolja emlékeink pontosságát, milyen gyakran idézzük fel azokat. 3

3.  Bizonyos kognitív képességeink már huszonéves korunkban elkezdenek lassulni, ennek ellenére nem kezdünk el fiatal felnőttként butulni. Minden képességünk más-más időszakban éri el csúcspontját. Életünk különböző pontjain tehát bizonyos képességeink erősebbek, míg mások gyengébbek lesznek. 4 5 6 7

4. Ismerős a szituáció, mikor filmszakadásaid vannak az előző esti buliról? Ilyenkor valójában nem felejtesz, hanem van az az alkoholmennyiség, mikor az agy egyszerűen nem képes emlékeket tárolni. 8

5. Emlékeinknek nincs egy adott helye az elménkben. Agyunk minden emléket részekre bont és külön-külön tárolja azokat. Emlékezés során ezek a darabok a számukra beosztott helyről kerülnek előhívásra, majd összeillesztésre. 9

6. Hiszel a szabad akaratban? Ezt érdemes átgondolnod. Döntéseink 95%-át a tudatalattink hozza meg. 10

7. Néhány tudós szerint elképzelhető egy olyan mutálódott vírus-, vagy parazitajárvány, amely az agyunkat megtámadva, emberek között gyorsan terjedve egyfajta zombiapokalipszist idézhetne elő. 11 12

8. Több mint 140 féle agyi fehérje reagál negatívan a rendszeres elektromágneses sugárzásra - ide értve például a mobiltelefonok által kibocsátottakat. Tünetek lehetnek a fejfájás, fáradtság, vagy alvászavar is. 13

9. Bár az agyunk dolgozza fel a testünket érő fájdalmat, magának a szervnek nincsenek fájdalomreceptorai. Ennek köszönhetően lehetséges agyműtétet végrehajtani ébren lévő betegeken is. 14

10. Bizonyos esetekben az agysejtjeink képesek a kannibalizmusra is, saját magukat energiaforrásként feláldozva. 15

Méret, kapacitás, tapintás...

11. Ha agyunk összes vérerét egy sorba lefektetnénk, egy kb. 600 km hosszú eret kapnánk. Ez hosszabb, mint Magyarország két legszélső pontja közötti távolság... közúton! 16

12. Csökkenőben van agyunk mérete. Az utóbbi 10-20 000 évben az átlagos méret egy teniszlabdányival zsugorodott. 17

13. Agyunk tárolókapacitása elméletben végtelen, tehát nem tudunk olyan módon kifogyni a tárolóhelyből, mint egy számítógép. 18

14. Agyunk valójában nem felejt. Elméletben végtelen kapacitásának köszönhetően valahol mélyen minden egyes emlékünk megmarad, csak a hozzáférése válik nehezebbé. Erre azért van szükség, hogy hatékonyan legyünk képesek új információkat, képességeket tanulni. 19

15. Nem meglepő módon kifejezetten sérülékeny szervünk. Érintésre leginkább a puha, lágy zseléhez hasonlít. 20

A modern életstílus hatása

16. A multitasking csökkenti a produktivitásod. Az agyunk képtelen egyszerre több dologra figyelni, multitasking során fókusza ide-oda ugrál a feladatok között. Ez rontja a koncentrálóképességünket, a teljesítményünket és a rövidtávú memóriát is. 20

17. Az Y generáció (most 18-36 évesek) feledékenyebbek, mint az 55 felettiek! Nagyobb eséllyel felejtik el, milyen nap van, vagy, hogy hová tették a kulcsukat. 21

18. A koncentrálóképességünk egyre rövidül. 2000-ben átlagosan 12 másodpercig voltunk képesek megszakítás nélkül egy adott dologra fókuszálni, ez azóta 8-ra csökkent. Egy aranyhal 9 másodpercig képes ugyanerre. Kösz, multitasking. 22

Eredeti cikk: https://bebrainfit.com/

Van mikor azt hiszem, hogy nekem jár valami. Csak úgy, alanyi jogon. Aztán ha ezt nem kapom meg, hibáztatom a világot. Megsértődök. Ítélkezek a személy felett, aki akadályozott engem. 

A bennem élő sértett gyerek hisztizik. 

De megtanultam valamit. Ha hátralépek egyet, kikerülök a sértődöttség átéléséből. Én válok magává a megfigyelővé. Figyelem a gondolatokat. Figyelem az érzelmeket. Egyszerűen csak jelen vagyok és bármiféle ellenállás nélkül hagyom megtörténni azt, ami meg akar történni. És itt történik érdekes dolog.

Egy pillanat alatt minden elhalkul.

Amint átváltok megélésből megfigyelésbe, megszűnik a probléma. Elhallgat a gondolat, elmúlik az érzelem. Pillanatnyi békesség jár át.

Aztán a hirtelen megvilágosodás. Egy gondolat. "Semmi nem jár neked, akárhogy is gondolod" - mondja.

"Örülj annak, amivel rendelkezel". 

És tudom, hogy ez igaz. Percek alatt egy lehúzó, negatív érzelemből hálát vagyok képes átélni.

Az előző érzelem tovatűnik, ahogy egy felhőt fúj el a távolba a szél. Jött, ideiglenesen eltakarta a Napot, majd továbbhaladt. Pontosan úgy, ahogy minden rossz érzés teszi, ha nem állok ellen neki.

Hat éves voltam, mikor végignéztem apám kivégzését a TV-ben - meséli Tim. Halálsoron volt.

Pár napja előadást tartottam, melyen Tim is ott volt. Azért jött oda hozzám, hogy elmondja, mennyire megérintettem.

Miért volt halálsoron? - kérdezem.

Hat családot gyilkolt meg egy steak-házban és még egyet az út mellett - válaszol. A szülei ki akarták rabolni az éttermet, de nem úszták meg.

14 nevelőotthont jártam meg gyerekként. Bármi rossz, amit csak el tudsz képzelni egy árvaházról, azt átéltem bennük. Szörnyű volt. 17 évesen már azon gondolkoztam, mi értelme ennek a borzalmas életnek.

6 évesen pedig apám egy nemzet szégyene, sorozatgyilkos volt. A nevelőszüleim kényszerítettek, hogy nézzem végig a kivégzést. Anyám 35 évet kapott bűnrészességért.

Azt mondta, ő nem húzta meg a ravaszt. Azt mondta, apám kényszerítette, különben megöl minket, kölyköket.

Ahogy Tim mesélte a történetét, azon gondolkoztam, vajon az érme melyik oldala jutott neki. Mikor valami rossz történik velünk, két választási lehetőségünk van a fájdalom és a stressz ellen.

1. választás:
"Szar az élet, úgyhogy miért is tennék le bármit az asztalra? Amúgy se az én hibám ez az egész."

2. választás:
"Teszek valami hasznosat. Lecserélem a negatívat pozitívra. Nem hagyom, hogy a sötét oldal nyerjen."

Miért vagy itt? - kérdeztem. Mire készülsz?

Mikor 17 voltam - válaszolta - építkezésen dolgoztam. Nem voltak képesítéseim. Nem jártam iskolába. Egy senki voltam. Folyamatosan zaklatott és keserű voltam.

A fickó, akivel együtt dolgoztam, elhívott egy veteránoknak rendezett találkozóra. Elmentem. 

A veteránok láttak minden szörnyűséget, amit látni lehet. Megtettek minden szörnyűséget, amit meg lehet tenni. Elmondtam nekik a történetem, ők pedig kinevettek. 

Azt hiszed mélyponton vagy, de ez a mélypont szebb a világ jó részénél. Nem az számít, ki vagy. Az számít, kikhez tartozol és mit teszel értük.

Tim így elkezdett ingatlanprojekteken dolgozni, a munkájáért pedig az ingatlanok tulajdonjogainak egy részét kapta. 

Mostanra több millió dollárnyi ingatlannal rendelkezem - mondja. Emellett minden ügyfelem tehetős üzletember, így sok időt töltök kapcsolatépítéssel is.

Mutasd be a jó embereket egymásnak. Ha két ilyen ember találkozik és ennek te vagy az oka, abból még több jó születik és neked is hasznod lesz belőle.

Aztán folytatta. Meglátogattam anyámat. Elmondtam neki, hogy nem tudom, mi az igazság. Nem tudom, hogy meghúzta-e a ravaszt. Elmondtam neki, hogy nem hibáztatom a rossz dolgokért, amelyek az életemben történtek. Elmondtam, hogy most már az a kulcs az életemben, hogy mindenkinek igyekszem segíteni, akivel csak kapcsolatba lépek. Hogy meghoztam a döntést, a lehető legjobb emberré akarok válni és minden rosszat valami pozitívvá változtatni. 

Ez az én döntésem volt. Senki másé. 

A börtönökben az elítéltek gyerekei bent maradhatnak, így ott maradtam és megismertem anyámat. Órákon keresztül sírva ölelt engem. 

Ahogy Tim mesélt, bal karját a jobb vállára helyezte. Mintha saját magát ölelné meg. 

Gyerekként rendszeresen megvertek. Én voltam egy sorozatgyilkos gyereke.

De már nem vagyok az.

1. Agyunk a "legkövérebb" szervünknek számít. Tömege körülbelül 1,5 kg, amelyből közel 1 kg zsír. Ez elengedhetetlen az ideális működéséhez. 1

2. Testünk tömegének átlagosan 2%-át teszi ki, azonban a teljes energia-, és oxigénfelhasználásunk 20%-áért  felelős. 2

3. 73%-át víz alkotja. Alig két százalékos dehidratáltság elég ahhoz, hogy a figyelmünk, memóriánk, és egyéb kognitív képességeink romoljanak. 3 4

4. Minél többet izzadsz, annál kisebbre zsugorodik az agyad. 90 percnyi edzés után ideiglenesen olyan mértékben is veszíthet a méretéből, mintha több, mint egy évet öregedtél volna. 5

5. Testünk koleszterinjének (ami egyfajta szénhidrát) negyede agysejtjeinkben található. Ez létfontosságú számukra, nélküle egyszerűen elhalnának. 6

Szeretem magam. A gondolat, ami soha nem fogalmazódott még meg bennem, most pedig olyan természetesen jön, mint az, ahogy egy ismerősnek kellemes reggelt kívánok munkába menet. Hogyan értem ezt el? Hosszú, és kanyargós út vezetett idáig.

Életemre visszatekintve sosem tanította nekem senki, mennyire fontos szeretni saját magamat. Nem egóból, másokat lenézve, vagy magamat eléjük helyezve. Az elégedett vagyok önmagammal érzésre gondolok. Mennyire alapvető, vitális dolog ez, mégis döntő többségben úgy növünk fel, hogy senki nem figyelmeztet erre. Pedig hol is lennénk szeretet nélkül? Milyen világ lenne az?

Ahogy a többség, úgy én is ezen életbevágó gondolat nélkül indultam neki a kis-, majd később a nagybetűs életnek is. Igyekeztem beilleszkedni. Megfelelni másoknak. Teljesíteni, sokszor mások kérésére, csak ritkán saját célból. Mindeközben pedig mindig kételkedve magamban, szinte minden lépésnél töprengve.

Vajon jól csináltam?
Ezt máshogy kellett volna.
Elég voltam így?
Már megint hibáztam.

A szokásos kétkedések folyamatosan, napról napra. Hónapról hónapra. Évről évre. Egyre mélyebben átitatva engem, annyira mélyen, hogy végül már létezésem egy része lett. Nem is gondoltam, lehet-e egyáltalán máshogy.

Pedig mekkorát tévedtem. Még mennyire, hogy lehet, és semmilyen külső körülményednek nem kell változnia ehhez. Egyetlen elhatározásra van szükséged: Ezentúl feltétel nélkül szeretni fogod saját magad. Én ezt tettem és nem tudok elég hálás lenni emiatt.

Mindig nézd a jó oldalát. Állj hozzá pozitívan. Álmodj nagyokat.

Annyira klisés tanácsok, nem? Mégis hogyan tenném, ha a főnököm egy idióta? Ha megint 6 vizsgám van a félévben? Ha alig tart ki a fizetésem hó végéig?

Először a problémáim oldódjanak meg, aztán tudom megengedni magamnak, hogy pozitív legyek. Akkor majd elégedett lehetek. De addig... kizárt.

Pedig pont ez az. A világ nem így működik. Mi nem így működünk. Nekem elhiheted, sokáig én is így gondolkoztam. Folyton azt várjuk, hogy csak a következő probléma megoldódjon. Majd akkor engedélyt adunk magunknak az elégedettségre.  Addig viszont semmiképp.

Ezzel csak az a baj, hogy sosem lesz belőle "most", mindig csak "majd akkor". Délibábot kergetünk hónapokig, évekig, évtizedekig. Tragikus és küzdelmes élet, kevés élvezettel.

Szóval, mit lehet tenni? 

A szerencse nagy szerepet játszik életünkben. Nem túl fair, mi? Szerintem se, de hát ez az élet. Játsszunk hát a szabályok alapján.

Az alábbi módszert James Altuchertől olvastam és bűn lenne nem továbbadni.

James egy őszinte fickó, nem túl nagy célokkal. Össz vissz három dolgot kíván az életben.
- Boldog akar lenni
- Meg akarja szüntetni a boldogtalanságot az életében
- Minden napját a lehető legsimábban, kényelmetlenségek nélkül akarja leélni

Nem egyszer érezte már úgy, hogy a fenti pontok egyikét sem képes elérni. Máskor olyan válaszút elé került, melyek közül egyik sem tűnt ideális döntésnek. Nehéz helyzetek voltak, de végül mindegyiken túllépett. Ehhez az kellett, hogy életének alábbi négy területe napi szinten karban volt tartva. Itt vannak ezek.

https://stock.adobe.com/contributor/200580079/brian-jackson

Az egyhangú hétköznapokban könnyű elveszni a jól bejáratott rutinjainkban. Ha nem vigyázunk, ezen mindennapi szokásokból idővel "mindenhavi", majd végül "mindenévi" monotonitás válik, míg végül az ember arra eszmél, hogy már nem is emlékszik arra, mikor tett valami olyat, amitől igazán élőnek gondolta magát. Ennek azonban nem így kellene lennie.

Emberi lényként úgy gondolom arra vagyunk kitalálva, hogy folyamatosan tapasztaljunk, fejlődjünk, és nem utolsó sorban élvezzük is ezt a folyamatot, amit életnek hívunk. Ezeket figyelembe véve tavaly úgy döntöttem, minden decemberben írok egyfajta összefoglalót az adott évemről, benne foglalva az összes olyan eseményt, ami:

• sikeres volt (például megszereztem végre a B jogosítványt)
• fejlődést jelentett (eljutottam Budapestre egy szemináriumra, elolvastam 15 self help könyvet)
• mérföldkőnek számított (megszereztem életem első állását)
• egyszerűen csak jól esik visszagondolni rá (eljutottam egy kiválóan sikerült koncertre a Volt Fesztiválon)

Ez az összefoglaló több dologra is lehetőséget ad. Egyrészt áttekintést ad az életedről, mint egyfajta önéletrajz. Tudatosabbá válsz általa, hogy milyen irányba is haladsz, mennyit fejlődtél, hiányzik-e valami. Másrészt kiváló alkalom arra, hogy a jól sikerült élményeidet leporold. Azzal, hogy időről időre előveszed őket, azt jelzed az agyadnak, hogy "ez számomra fontos". Szem előtt tartod őket és ha újra is éled azokat, bármikor nagyszerű, és emelkedett érzelmi állapotba hozhatod magad. Ez akkor igazán hasznos módszer, ha épp rossz passzban vagy.
Soha ne szalaszd el a lehetőséget, hogy leporold legkedvesebb emlékeidet és egyben hálát is adj értük, amiért megtörténtek veled.

Legyen a listád ömlesztve, vagy csoportosítva, lényegtelen. Ami számít, hogy vizsgáld felül, merre tartasz az életben.

Ami pedig a következő évet illeti:

mondj igent.

Mondj igent arra, amit szeretnél felfedezni, ami számodra fontos az életben, vagy amitől kissé tartasz, de mélyen belül azt érzed, meg kellene tenned. Utazz el oda, ahol még nem jártál. Vállalj be egy új kihívást. Tanulj meg egy új hangszeren játszani, vagy egy új nyelven beszélni. Éld az életet. Ha a végén visszatekintünk, azt fogjuk leginkább bánni, amit nem tettünk meg. Tegyél róla, hogy a következő decemberben élvezettel és hálával tekinthess vissza az évedre.