Nem önerőből lettem az, aki vagyok.

Minden alkalommal, mikor főiskolásoknak tartok beszédet, egy üzleti konferencián adok elő, vagy az interneten tartok kérdezz-feleleket, valaki kimondja.

"Kormányzó/Arnold/Arnie/Schwarzie/Schnitzel (attól függően, hol vagyok), mint önerőből lett sikeres személy, mi a titka?"

Mindig megdöbbennek, mikor a dicséretet megköszönve azt mondom: "Nem önerőből tettem. Sok segítséget kaptam hozzá."

Igaz, hogy Ausztriában nőttem fel, vízvezeték hálózat nélkül. Igaz, hogy egyedül utaztam Amerikába egy sporttáskával. Az is igaz, hogy kőművesként fektettem be ingatlanokba, hogy még azelőtt milliomossá váljak, mielőtt valaha is meglendítettem volna a kardot a Conan a Barbárban. 

Az viszont nem igaz, hogy mindezt önerőből tettem.

Mindannyian tűztünk már ki magunk elé célokat. Elkezdeni edzeni, megcsinálni a nyelvvizsgát... Tudjuk, hogy mennyi haszonnal járna végigcsinálni, mégis olyan gyakran akadunk el különböző okok miatt a cél elérése előtt.

De miért történik ez rendszeresen? Nos, a változáshoz elkötelezettség kell, a régi szokásokat pedig időbe telik megváltoztatni. Itt jön a képbe a japán Kaizen módszer.

Annak ellenére, hogy egyre elégedettebb vagyok önmagammal és az önbizalmam hétről hétre erősödik, ez nem mindig volt így.