Az alábbi írás Arnold hivatalos Facebook oldaláról származik, eredetileg egy könyv előszavának készült. Ezzel a fordítással a célom az, hogy betekintést nyújtsak egy sokat elért személy gondolkodásmódjába.
Az eredeti szöveg egésze itt olvasható.
Nem önerőből lettem az, aki vagyok.
Minden alkalommal, mikor főiskolásoknak tartok beszédet, egy üzleti konferencián adok elő, vagy az interneten tartok kérdezz-feleleket, valaki kimondja.
"Kormányzó/Arnold/Arnie/Schwarzie/Schnitzel (attól függően, hol vagyok), mint önerőből lett sikeres személy, mi a titka?"
Mindig megdöbbennek, mikor a dicséretet megköszönve azt mondom: "Nem önerőből tettem. Sok segítséget kaptam hozzá."
Igaz, hogy Ausztriában nőttem fel, vízvezeték hálózat nélkül. Igaz, hogy egyedül utaztam Amerikába egy sporttáskával. Az is igaz, hogy kőművesként fektettem be ingatlanokba, hogy még azelőtt milliomossá váljak, mielőtt valaha is meglendítettem volna a kardot a Conan a Barbárban.
Az viszont nem igaz, hogy mindezt önerőből tettem.
Ahogy mindenki más, úgy én is óriások vállára állva értem oda, ahol most vagyok. Az életem szülők, edzők és tanárok elveire épült; kedves személyekre, akik kanapét, vagy edzőtermi hátsó szobát biztosítottak, ahol aludhattam; mentorokra, akik bölcsességeket és tanácsokat osztottak meg velem; bálványokra, akik újságok lapjairól (és ahogy haladtam az életben, személyesen) motiváltak engem.
Volt egy nagy álmom és égett bennem a tűz. Mégis, sehová sem jutottam volna anélkül, hogy anyám ne segített volna a házifeladatomban (és ne pofozott volna meg, ha nem akartam tanulni); anélkül, hogy apám ne mondta volna, "legyél hasznos"; anélkül, hogy tanárok ne tanítottak volna eladni; anélkül, hogy edzők ne tanították volna meg a súlyemelés alapjaira.
Ha nem látom Reg Parkot egy újság címlapján és nem olvasom el a történetet, hogyan lett Mr. Universeből Hercules a képernyőn, talán még ma is az Osztrák Alpokban jódliznék. Tudtam, hogy el akarom hagyni Ausztriát, és tudtam, hogy Amerika pontosan az a hely, ahová tartozom, de Reg volt az, aki tüzelte a vágyam és gyakorlati tanácsokkal látott el.
A fiatal Arnold és mentora, Reg Park
Joe Weider áthozott Amerikába, szárnyai alá vett, elősegítette a testépítő karrierem és üzletről tanított. Lucille Ball óriási lehetőséget megragadva hívott meg vendégszereplőnek egy filmbe, ami az első áttörésem volt Hollywoodban. 2003-ban pedig 4 206 284 kaliforniai segítsége nélkül sosem választottak volna meg Kalifornia állam kormányzójának.
Miért is mondanám, hogy önerőből lettem sikeres? Ha elfogadnám ezt a mantrát, azzal minden személyt, minden tanácsot lebecsülnék, aki, és ami ide juttatott engem. Ráadásul rossz benyomást tenne - hogy egyedül képes lehetsz rá.
Én nem lennék. És jó eséllyel te sem.
Arnold két hőse, Ronald Reagan és Nelson Mandela
Mindannyiunknak szüksége van üzemanyagra. Mások útmutatásai, tanácsai, és inspirációi nélkül sehol nem tartanánk. Áldottnak érzem magam, hogy életem minden lépésén mentorokat és bálványokat találtam. Szerencsés vagyok, hogy sokukkal személyesen is találkoztam.
John Weidertől Nelson Mandeláig, Mikhail Gorbachevtől Muhammad Aliig, Andy Warholtól George H. W. Bushig egyetlen alkalommal sem féltem tanulni másoktól, hogy a saját tüzemet tápláljam. A legrosszabb dolog, amit tehetsz, hogy azt gondolod, eleget tudsz.
Sose hagyj fel a tanulással. Soha.
