Mindig nézd a jó oldalát. Állj hozzá pozitívan. Álmodj nagyokat.

Annyira klisés tanácsok, nem? Mégis hogyan tenném, ha a főnököm egy idióta? Ha megint 6 vizsgám van a félévben? Ha alig tart ki a fizetésem hó végéig?

Először a problémáim oldódjanak meg, aztán tudom megengedni magamnak, hogy pozitív legyek. Akkor majd elégedett lehetek. De addig... kizárt.

Pedig pont ez az. A világ nem így működik. Mi nem így működünk. Nekem elhiheted, sokáig én is így gondolkoztam. Folyton azt várjuk, hogy csak a következő probléma megoldódjon. Majd akkor engedélyt adunk magunknak az elégedettségre.  Addig viszont semmiképp.

Ezzel csak az a baj, hogy sosem lesz belőle "most", mindig csak "majd akkor". Délibábot kergetünk hónapokig, évekig, évtizedekig. Tragikus és küzdelmes élet, kevés élvezettel.

Szóval, mit lehet tenni? 

Neki kell állni programozni. Saját magunkat.

Képzelj el egy nagyon profi, digitális iránytűt. Egy olyat, amit egy scifiben használna a főszereplő. Ez az iránytű mindannyiunkban ott munkálkodik. Folyamatosan meghatározza, a körülöttünk zajló világban mire figyelünk fel, a különböző eseményeknek milyen jelentéseket adunk, hogyan reagálunk rájuk. Befolyásolja a mindennapjainkat, ezáltal az egész életünket is. Mindannyiunkban ott van, de mindenkiben más-más módon van beállítva. Mondhatnám azt is, hogy mindenkinek más irányban van észak. 

Az, hogy a te saját északod merre van, sok különböző tényező alakította ki életed során. Nagy vonalakban egy lista:
- szülők
- tanárok
- média
- társadalom
- traumák

Mind-mind befolyásolták, milyen emberré váltál. Sajnos legtöbbünket magával ragadt a többség beállítottsága és az alapértelmezett északunk negatív irányba mutat. Sokkal hamarabb észrevesszük a rosszat a jóval szemben. Múltbeli problémákon, vagy döntéseken rágódunk. Elégedetlenek vagyunk és mindig változtatni akarunk valamilyen körülményünkön.

Ez nem meglepő viselkedés, ha megfigyeled a körülötted lévőket, vagy bekapcsolod a tévét. Ez a két legnagyobb forrása a minket érő hatásoknak. Ahogy Jim Rohn mondta: You are the average of the five people you spend the most time with. Azaz

Azon öt személy átlaga vagy, akivel a legtöbb időt töltöd.

A negativitás tehát nem egy hiba bennünk. Egyszerűen csak ilyenek vagyunk, mint emberek. Alkalmazkodunk. Olyanná válunk, amilyen környezetnek kitesszük saját magunkat.

Talán azt gondolod, hogy nem probléma, tudatosan képes vagy eldönteni, mi van rád hatással a környezetedből. Az igazság az, hogy erre nagyjából olyan esélyeink vannak, mintha fociban egy 100 méter széles kapu előtt kellene védenünk, miközben a világ legjobb játékosai folyamatosan büntetőkkel bombáznák a kaput. Néha elcsípnél egyet-egyet, de a többség könnyedén bemegy. Ugyanekkora hatásfokkal képes a tudatunk is elcsípni a számunkra hátráltató hatásokat. Nem arról van szó, hogy ne lennél jó kapus. Egyszerűen a feladat túl nagy számodra. Nem ekkora kapura lettél kitalálva.

A valódi megoldás az, ha eleve nem is teszed ki magad ilyen környezetnek. Ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, igyekszem kevés időt tölteni olyan emberekkel, akik lehúznak. Ehelyett keresem azok társaságát, akik lelkesen állnak az élethez. Akik hisznek saját magukban és tenni akarnak.

Velük ráadásul nem is muszáj személyesen találkoznom. Gondolkozásmódjuk ugyanúgy rám ragad interjúk, blogbejegyzések, vagy könyvek által is. Soha nem volt még egyszerűbb egy támogató jellegű környezetet összerakni, mint most. Így egyenesen a legjobbak közül válogathatok. Azok közül, akik a leginkább inspirálnak. Akik által átprogramozhatom a saját iránytűmet.